Éppen hazafelé sétáltam az iskolából, amikor megcsörrent a telefonom.A kijelzőre pillantva láttam , hogy anya küldött egy üzenetet.Az SMS-t olvasva megszaporáztam a lépteimet , mert ez állt az üzenetben :
"Szia kincsem! Siess haza ,mert mondanom kell valamit.Puszi!"
A házunk nincs olyan messze , és nincs is olyan közel az iskolához.Úgyhogy hamar haza is értem ,és láttam , hogy anya ott ül az asztalnál, és engem vár mosolyogva.
-Szia!-köszöntem,-megijesztettél!Azt hittem , hogy valami baj van!
-Szia ,tücsök!-mosolygott rám. Az ő mosolya mindig megnyugtat ezért már nem is voltam ideges.Sajnálom , nem akartalak megijeszteni.Jó hírem van! Találtam egy nagyon jó állást külföldön!
-Ó, tényleg!? Ez nagyon jó!!Dóri tudja már? Ez remek!-kiáltottam ezt úgy , hogy mivel annyira örültem a lehetséges új állásának .
-Csak egy gond van...
-Mi az?-kérdeztem tanakodva.
-Az állás Angliában van....
Itt megfagyott az ereimben a vér.Két érzés kavargott bennem:Egyben örültem anya sikerének, másrészt kicsit féltem is.Az nem baj , hogy egyedül leszek hétköznap.De nagyon hiányozni fog.Sosem volt ennyi ideig távol.
-Bárhol is van az a munkahely, én mindig ott leszek veled, és biztatni foglak!-és az arcomon megjelent egy őszinte mosoly, és ahogy ránéztem anyára ,láttam , hogy könnyes a szeme.Szóval hoztam neki egy zsepit, és megöleltem.
-Köszönöm!-szólt sírva és nevetve.
Miközben beszélgettünk, a testvérem hazajött,és anyának el kellett mondania még egyszer a sztorit.Szóval én inkább bementem a szobába, és zenét hallgatva gondolkodtam.
Ezzel az egésszel csak annyi baj lesz , hogy nagyon fog hiányozni.Más gond nem lesz , mert én mindig önálló voltam .Mert amikor anya néhányszor betegeskedett ,és egyszer-kétszer amikor még kórházba is
került, akkor sem tudtam másra támaszkodni ,csak magamra , meg Dórira.Szóval azokhoz az időkhöz képest ez gyerekjáték lesz.(.....). Kit áltatok? Túl optimista vagyok.
Annyira belemerültem a gondolataimba , hogy nem is vettem észre , hogy anyáék már végeztek a beszélgetéssel.
Ahogy ránéztem a testvéremre, láttam , hogy benne is ugyanazok az érzések kavarogtak..(.......) Szóval mind a ketten odamentünk a könnyes szemű , mosolygós édesanyánkhoz , és megöleltük, amennyire csak lehet .
*****
Büszke vagyok rá.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése